A hüvelyesek világnapjának alkalmával a fehérje-növények közül kezdjük a „mostohagyerekkel”, a szójával. A szójával kapcsolatban számos tévhit, városi legenda született az elmúlt évtizedben, legyen szó a növény termeléséről, környezeti hatásairól, génmodósítáról, a szójabab tápanyag-tartalmáról, vagy fogyasztásának egészségi hatásairól.
De miért övezi a szóját oly sok félreértés, félinformáció, és miért örvend még mindig – finoman szólva is – nem túl hízelgő reputációnak? Ennek járunk utána ebben a bejegyzésben.
Az egyik oka a sok mendemondának minden bizonnyal abból adódik, hogy a szója valóban sok szempontból nagy jelentőségű növénnyé vált az elmúlt évtizedekben: a szóját ősidők óta termesztik Ázsiában, de csak a múlt században terjedt el a világ többi részében. A szója világkarrierje az elmúlt pár évtizedben indult be igazán, mára a hatvanas évekhez képest 13-szor több szóját termelnek a világban, és a kétezres évek elejéhez képest is a duplájára nőtt a termelés. A növekedést pedig nem elsősorban a hozamok javításával, hanem a termelésre szánt területek bővítésével érték el, és ez utóbbi sok esetben erdők kivágásával történt. Ami miatt az esőerdőírtás szó hallatán nagyon sokan épp a szója növényre asszociálnak.
Ennek az áll a hátterében, hogy a világ szójatermelésének csaknem 70 százalékát két ország, Brazília (120,7 millió tonna/év) és az USA (116,38 millió tonna/év) adja. Brazíliában, az esőerdők egyik hazájában, az elmúlt három évtizedben felgyorsult a szójatermelés növekedése, és bár az esőerdők írtásában egyértelműen a szarvasmarhatartás a vezető ok, a szója is szerepet játszik benne, közvetlen és közvetett hatásokkal. De korántsem olyan mértékben, hogy az bármilyen okot szolgáltasson arra, hogy a szójáról lemondjunk az emberi táplálkozásban, sőt!
A világban megterhelt elképesztő mennyiségű szójának jelenleg ugyanis mindössze 20 százaléka kerül közvetlenül emberi fogyasztásra, nagyrészt tofu, tempeh, szójatej, vagy olaj formájában. A többi 80-ból 76 százalék a haszonállataink takarmányozására szolgál, a maradék 4 százalékot az ipar használja fel, például biodízelt, kenőanyagokat készítenek belőle. Az elmúlt ötven évben ugyanakkor a globális hústermelés megháromszorozódott, különösen a baromfi szektorban látványos növekedéssel, így nem véletlen, hogy a legtöbb szóját a szárnyasok (és a sertések) takarmányozásában használják fel.
Mindez tehát azt jelenti, hogy az emberi táplálkozásban a fenntarthatóbb étrend kialakítása, vagyis a növényi fehérje-forrásokra, köztük a szójafogyasztására való egyre nagyobb arányú áttérés épp azt segítené, hogy a haszonállatok számának egyidejű csökkentésével, összességében jóval kevesebb szója termelésére, így kisebb területekre legyen szükség. Márpedig a jelenlegi globális élelmezési rendszerek legfőbb környezeti kártétele abból adódik, hogy túl sok területet vettünk el hozzá a természettől. Mára a Föld lakható felszínének csaknem felét a mezőgazdaság foglalja el, és ennek túlnyomó többségét, csaknem 80 százalékát pedig haszonállattartásra fordítjuk. Önmagában ez az arány a legfőbb oka a biodiverzitás vészes csökkenésének. Vagyis: ez utóbbi megállítására csak akkor van esélyünk, ha „visszaadnunk” a természetnek területeket. Ennek legfőbb módja pedig a haszonállatok számának csökkentése lenne, mert ha több növényt, köztük szóját, közvetlenül mi, emberek fogyasztánk el, akkor sokkal kevesebb területre lenne szükség a mezőgazdasági termeléshez.
Tehát környezeti szempontból a szójatermékek emberi fogyasztása egész biztosan, kifejezetten jó hatású. Különösen ha azt is hozzávesszük, hogy a hüvelyes növények, tehát a szója is, kifejezetten „okos” növényeknek számítanak: termesztésük nagyon jót tesz a talaj számára, egyrészt nitrogénmegkötő képességük, másrészt amiatt, hogy a növények minden része felhasználható. De erről majd legközelebb! Ahogy arról is érdemes lesz beszélgetni, hogy mi a helyzet a génmódosítással, a szója „hormontartalmával” és mi fán teremnek a szója feldolgozott formái, például a tofu és a tempeh…
Addig is nyugodtan fogyasszunk szóját, és ha mégis aggódunk a környezeti hatások miatt, akkor részesítsük előnyben az európai, sőt magyar, lehetőleg ökológiai gazdálkodásból származó szójatermékeket!
Az írás az okosfeherje.hu oldalon is megjelent, köszönöm ezúton is az együttműködési lehetőséget!
