Képzeljük el egy élelmiszermárka történetét, amely valahogy így kezdődik: egy csendes görög kisvárosban születik egy fiú, az Olümposz lábánál. A családnak van egy szép kertje, amelyben az édesapa mindenféle zöldséget termeszt, és ami nyáron ellátja a családot tulajdonképpen mindennel, amire csak szükségük van. A szülők őszintén hisznek a mediterrán étrendben és szinte mániákusan szeretik a zöldségeket, így aztán egy idő után a család asztalára kerülő ételekből szépen elmarad a hús. Az édesanya különösen szenvedélyes és tettrekész ember, és hisz abban, hogy mindenkinek van az életében egy olyan misszió, amelyet be kell teljesítenie. Ebben a szemléletben felnőve a fiú úgy érzi, neki épp az a hivatása, hogy növényi alapanyagokból álló élelmiszereket álmodjon meg. Így 30 évvel ezelőtt el is készíti az első változatát annak a terméknek, amelyet ma egy észak-görög kisvárosban, Dramában található üzemben gyártanak. A gyár a helyi közösségből több, mint ötszáz embernek ad munkát, akik szinte mind régóta dolgoznak itt és elkötelezettek az alapító család célkitűzései iránt. Azóta a fiú felnőtt, sőt már a saját fia is a cégnél dolgozik, aki kifejezetten tehetségesen kísérletezik a különféle új ízváltozatokkal, amelyek száma az utóbbi évben a többszörösére növekedett.

Ha itt befejeződne a történet, akkor valószínűleg mindenki egy kis helyi élelmiszergyárat képzelne el, hagyományos termékekkel, amelyeket görög kisboltokban, netán piacokon lehet megvásárolni, ahogy az a nagy könyvben és a romantikára, helyi önellátásra vágyó lelkünkben meg van írva.

Nos a helyzet az, hogy a történet vége nem csak erre az elképzelésünkre cáfol rá, hanem néhány más sztereotípiára is. Mert a fiú receptje alapján, teljes mértékben növényi alapanyagokból, az üzemben előállított, évi 10 millió csomag terméket mára a világ 60 országában forgalmazza egy multinacionális nagyvállalat.

Ahogy ők fogalmaznak, Észak-Görögország szíve-lelke benne van abban a termékben, amelyből ők a fél világot ellátják növényi alapanyagokból készített, kategória-teremtő, világszerte piacvezető, vegán sajt-alternatívákkal. Amelyek mára mind ízükben, mind felhasználhatóságukban teljes körű sajtélményt nyújtanak. (Azt már én teszem hozzá, hogy tápanyag-összetételükben mások, viszont fogyasztásuk célja nem is a sajt „helyettesítése” hanem az ízélmény pótlása. Ha áttérünk a nagyobb részben növényi alapú táplálkozásra, mindenképpen érdemes ezt az alkalmat arra felhasználni, hogy tudatosan alakítsuk át – tápanyagbeviteli szempontból is- az étrendünket, mert egyszerűen arról lesz szó, hogy ezentúl a kálciumot vagy a fehérjét nem a sajtokból, hanem más élelmiszerekből fogjuk magunkhoz venni. Arról nem is szólva, hogy a vegyes étrend esetén is ugyanúgy tudatosnak kell(ene) lennünk, lásd a magyar lakosság egészségi állapotát, különös tekintettel az életmóddal, benne a táplálkozással összefüggő betegségek előfordulásának gyakoriságára és az elhízottak arányára.)

A cég termékei egyáltalán és hangsúlyosan nem csak a vegán közösséghez, tehát azokhoz a vásárlókhoz szólnak, akik a haszonállatok kizsákmányolásának visszaszorítása érdekében nem fogyasztanak állati eredetű élelmiszereket. A céljuk az, hogy emberek úgy ülhessenek egy asztalhoz és élvezhessék a közös étkezés örömeit, hogy mindazok, akik vegánok, vagy egészségügyi szempontok miatt nem szeretnének tejtermékeket fogyasztani, vagy mentes étkezést folytatnak, vagy környezetvéldelmi okok miatt tudatosan csökkentenék az állati eredetű élelmiszerek arányát a tányérjukon, vagy csak egyszerűen szeretik a finom ízeket, mind-mind együtt és kompromisszumok nélkül ehessenek finomakat. A vállalat jelmondata talán nem is lehetne más, mint ami: 100 % vegán, mindenki örömére.

Ha valaki ezek után szeretné megkóstolni a termékeket, akkor az a jó hírem van, hogy már régóta nálunk is kaphatóak, ugyanakkor hamarosan bővül a termékskála, a forgalmazási helyek száma és csökken a termékek fogyasztói ára.

Szóval, ha legközelebb bemegyünk itthon egy élelmiszerboltba, és a hűtőpulton találkozunk egy Violife sajt-alternatívával (vagy ahogy a hétköznapokban mindenki „illegálisan” hívja, növényi sajttal), akkor remélem eszünkbe jut ez a kis történet, meg az is, hogy bizony minden sztereotípia és prekoncepció mögött ott lehet olyasmi is, amire nem gondolunk. Például egy személyes történet, egy összetartó közösség, meggyőződés, családi stafétabot, értékelvűség, felelősségvállalás és a többi és a többi. Gondoljunk csak Shrek és Szamár beszélgetésére az előítélek működéséről.

Mindezek a gondolatok a termékek hazai forgalmazója, az Upfield által szervezett mai sajtóeseményen elhangzottak és kóstoltak alapján születtek meg bennem, amelyre ezúton is köszönöm a meghívást a szervezőknek.

(Ha szeretnéd megnézni a cég történetét összefoglaló kisfilmet, akkor nyisd meg ezt a linket. Ha pedig kíváncsi vagy arra, hogy jelenleg itthon milyen termékeik érhetőek el, akkor látogass el a Violife magyar weboldalára.)

(A borítóképen forrása: Noguchi PR)