A 75 éves világszervezet munkájával azért is érdemes foglalkoznunk, mert mi a világ a szerencsésebb, gazdagabbik feléhez tartozva a fenntartható élelmiszer-ellátáson gondolkozva hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ebben a témakörben az éhezés megszüntetése legalább akkora probléma, mint a túlfogyasztással való leszámolás és a rövidebb ellátási láncok kialakítása. A világon több, mint 800 millió ember éhesen tér nyugovóra, ami akkor is hatalmas szám, ha az elmúlt időszakban sikerült valamelyest a globális éhezést visszaszorítani, nem kis részben a FAO erőfeszítésének, katalizátor szerepének köszönhetően.

2014-ben a FAO és a WHO második Nemzetközi Táplálkozási Konferenciája megállapította, hogy a jelenlegi élelmiszer-ellátási rendszerek számára egyre nagyobb kihívást jelent a megfelelő, biztonságos, változatos és tápanyagokban gazdag és az egészséges étrendbe illeszkedő táplálékok biztosítása minden ember számára. Ennek oka többek között az erőforrások végessége és a természeti környezet állapotának romlása, csakúgy mint a nem fenntartható termelési és fogyasztási mintázatok elterjedtsége.

Miután az ENSZ Táplálkozási Állandó Bizottságának 2016-25-re szóló, keretprogramja is ráirányította a figyelmet arra, hogy az SDG-k és a globális táplálkozási és egészségügyi célok megvalósítása érdekében elengedhetetlen az élelmiszer-termelési rendszerek fenntarthatóvá alakítása, a FAO és a WHO hozzákezdett a „fenntartható étrendek” alapelveinek kidolgozásához. Kiinduló álláspontjuk szerint a táplálkozási és környezetvédelmiek mellett szociokulturális szempontokat is figyelembe kell venni amellett, hogy a fenntarthatóbb módon előállított élelmiszereknek természetesen mindenki számára hozzáférhetőnek is kell lenniük.

A FAO szerint azért is szükség van útmutatásra a fenntarthatóbb élelmiszer-rendszerek kialakítására vonatkozóan, mert sokféle elképzelés létezik a fenntartható és egészséges étrenddel kapcsolatban. Ezért 2019 nyarán a FAO és a WHO szakértői közös római tanácskozáson állapították meg a „fenntartható egészséges étrendek” kialakításának alapelveit.

Ezek az elvek holisztikus megközelítést alkalmaznak, vagyis figyelembe veszik a tápálkozási ajánlásokat, az élelmiszer-termelés és fogyasztás környezeti költségeit és a helyi szociális, kulturális és gazdasági környezetet. Az útmutatást alkalmazó országoknak a saját körülményeikre kell természetesen alakítaniuk a megvalósítás módját, annak mérlegelésével, hogy a fenntarthatóbb és egészségesebb étrend az ő esetükben pontosan milyen helyi optimumot jelent. Az irányelvek külön hangsúlyozzák, hogy a javasolt intézkedések az SDG-k országszintű megvalósításához járulnak hozzá.

Itthon egyelőre a kormányzat a legjobb tudomásom szerint egyelőre nem foglalkozik a fenntartható és egészséges étrendre vonatkozó hazai ajánlások vagy stratégia kidolgozásával.
A hazai táplálkozási és a népegészségügyi statisztika jól mutatja, hogy  pusztán egészségügyi szempontból is hatalmas változásokra lenne szükség a magyarok táplálkozási szokásaiban. Ez utóbbiak miatt (sok állati eredetű fehérje és telített zsiradék, ugyanakkor kevés zöldség-gyümölcs és teljes értékű gabona és hüvelyes fogyasztása) már a pusztán egészségügyi szempontú változások is jó hatással lennének a fenntarthatósági szempontokra is, azonban a helyzetfelmérésre, az egészségügyi statisztikai adatokra reagáló őszinte reflexió és táplálkozáspolitika sajnos várat magára.

Magyarországon a táplálkozási szokásokra és a valós tápanyagbeviteli adatokra tekintet nélkül, valójában politikai szempontok alapján kiválasztjuk és megadóztatjuk az „egészségtelen élelmiszereket”, propagáljuk a házi pálinkafőzést és fogyasztást, vagy éppen adminisztratív eszközökkel igyekszünk fellépni a növényi alapú, alternatív élelmiszerek fogyasztásának növekedése ellen.

A jó hír az, hogy ugyanakkor a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége által kidolgozott Okostányér® ajánlásainak követése gyakorlatilag megfelel a kérdés legalapvetőbb fenntarthatósági szempontjának is: több növényi eredetű élelmiszer fogyasztását ajánlja. Tehát nagyon leegyszerűsítve az a helyzet, hogy ha mi magyarok elkezdenénk egészségesebben táplálkozni, akkor mindjárt fenntarthatóbbá is válna az étrendünk…

Arról, hogy pontosan mit is javasol az államok számára a FAO és a WHO, egy későbbi bejegyzésben írok majd.