Haszonállat tartás pro és kontra: elveszünk az érvek tengerében?

Haszonállat tartás pro és kontra: elveszünk az érvek tengerében?

Ahogy az előző bejegyzésekből kitűnik, a nemzetközi szervezetek és tudományos testületek álláspontjából azt a következtetést lehet levonni, hogy nagyjából tudományos konszenzus van azzal kapcsolatban, hogy az emberiség növekvő létszámának táplálásához globális szinten csökkenteni kell étrendünkben a hús és állati eredetű élelmiszer mennyiségét, mert a modellszámítások azt mutatják, hogy a 2050-re várható kilenc milliárdot meghaladó populációt a rendelkezésre álló természeti erőforrásokkal, a jelenlegi szerkezetben és étrenddel nem leszünk képesek fenntartható módon táplálni.

Ezt az elméletet ugyanakkor sokan vitatják és elszánt elméleti csaták zajlanak, leszivárogva a közösségi médiában megjelenő cikkek komment szekciójába. Záporoznak az érvek és az ellenérvek. Ha közelebbről megnézzük ezeket a vitákat, akkor azt látjuk, hogy e mögött a dilemma mögött számos különálló, de mégis összefüggő aspektus húzódik meg és ezért nehéz sokszor igazságot tenni vagy kívülállóként állástfoglalni. Ezek közül a nézőpontok közül szeretnék most néhányat (a teljesség igénye nélkül) felsorolni.

Az egyik alapvita a növényi és állati fehérjék előállításához szükséges területek nagyságából indul ki: mivel a klímaválság hatásainak csökkentése érdekében nem lenne szabad már tovább növelni a mezőgazdasági termelés céljából megszüntetett természetes ökoszisztémák területét, így a növekvő létszámú emberiség ellátására alkalmasabb a növényi-alapú, közvetlenül az emberek táplálására (és nem takarmány céllal) termesztett növényeket előállítani a jelenleg mezőgazdasági művelésbe vont területeken. Ezt az is indokolja, hogy kutatáok szerint hússzor több terület szükséges egy húsevő ember táplálásához, mint egy növényi-alapon étkezőéhez.

Ehhez kapcsolódik az a vita, amely arról szól, hogy energia és fehérje mennyiség szempontjából mennyiben hatékony vagy nem az állatokat tartani és elfogyasztani úgy, hogy a legtöbb állati fehérje előállításához több növényi fehérje feletetésére van szükség, mint amennyi kinyerhető az így előállított állati termékekből. Ezért az állatenyésztésből származó élelmiszerek a fehérjebevitelünknek csak 37 százalékát, az energia-bevitelünknek pedig csupán 18 százalékát biztosítják.

Aztán ott van a mezőgazdasági termelésre fordított területeken belül a takarmány-termesztésre és a legeltetésre használt területek nagysága. Egyrészt van egy olyan mondás, hogy jelenleg a világ mezőgazdasági termelésbe bevont területeinek 83 százaléka fordítódik az állattenyésztésre. Ha ezek egy részét legalább közvetlenül emberi fogyasztásra szánt növények termesztésére használnánk, úgy máris sokkal több embert lehetne élelmiszerrel ellátni. Ugyanakkor nem lehet eltekinteni attól a ténytől sem, hogy a területek jelentős része világszerte, a természeti adottságok miatt leginkább csak állattenyésztésre használható hatékonyan és az állatok extenzív legeltetése sokszor a táj természetes állapotának megőrzéséhez szükséges.

Sok érv hozható fel a regeneratív mezőgazdaság keretein belül folytatott állattartás mellett, ugyanakkor azt is sokan elmondják, hogy a hús iránti kereslet jelenlegi nagysága nem lenne kielégíthető akkor, ha a bolygón kizárólag ilyen extenzív állattartás zajlana.

Sok vita szól a szarvasmarhatartáshoz köthető metán és széndioxid kibocsájtás nagyságáról, valamint arról, hogy az állattenyésztés radikális csökkentésével kevesebb lenne a termőföld termékenységének növelésére használható természetes trágya mennyisége is, így a növénytermesztéshez műtrágyát kellene használni, ami ismét csak nem fenntartható irányban hat a termőtalajok védelmének szempontjából.

Gyakran előkerül, hogy mi a jobb, ha egyáltalán nem eszünk állati terméket, csökkentjük csak a fogyasztásunkat, vagy ha kizárólag a fenntarthatónak mondott tenyésztésből származó állati termékeket vesszük és elfogadjuk, hogy ezek ára magasabb, ezért kevesebbet is eszünk belőlük?

A vitákban szinte mindig szóba kerül az étrendek kérdése, az, hogy lehetséges-e teljes értékűen táplálkozni állati-eredetű élelmiszerek fogyasztása nélkül?

A haszonállatok tartásával kapcsolatos etikai érvek is nagyon gyakran előtérbe kerülnek: van-e joga az embernek állatokat táplálkozási céllal tartani és így kizsákmányolni és kínozni, ha egyszer a táplálkozásunk más módon, növényi-alapú termékekkel is megoldható?

Ehhez szorosan kapcsolódnak a kulturális szempontok és a hagyományok tiszteletben tartásának igénye.

Sokan gazdasági és szociális jelentősége miatt (is) tartják szükségesnek a haszonállat tartás jelenlegi szerkezetének megőrzését, becslések szerint jelenleg egy milliárd ember megélhetését az élelmiszer-előállítás biztosítja.

Azt is sokan helytelenítik, hogy a hús- és tejtermelés dotálására és a fogyasztás növelésének  ösztönzésére a legtöbb állam sok pénzt fordít az adófizetők pénzéből.

A legtájékozottabbak pedig azon vitatkoznak, hogy melyik tudományos, „peer reviewed” kutatás független és ezért elfogadható, illetve, hogy egyáltalán van-e ilyen…

Ezt az összetett vitát jómagam sem az élelmiszeripar működésére rálátó szakértőként, sem átlagemberként, sem tudatos fogyasztóként természetesen nem tudom eldönteni, ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy minél többen, minél több szempontból elgondolkodjunk ezen a kérdésen. Ezért az elkövetkezőkben igyekszem majd részletesebben is utánajárni az egyes területeknek és megnézni, hogy mi történik (vagy nem történik) Magyarországon ez ügyben.