Fiatalság, bölcsesség: kutatás a Z generáció elvárásairól az élelmiszer-ellátás fenntarthatóbbá tetelével kapcsolatban

Magam is Z generációs fiatalok anyukájaként nagyon is látom azt, hogy ez a korosztály mennyivel gyakorlatiasabban, nyitottabban, és – a világjárvány, a demagógia, a populizmus világszintű előretörése miatt kényszerűségből is – radikálisabban gondolkodik a világ dolgairól és a szükséges és lehetséges változásokról. A legtöbb engem foglalkoztató kérdésben rendre tőlük kapom a legjobb tanácsokat és inspiráló gondolatot, ezért is teljes mértékben hiszek abban, hogy kötelességünk ennek a generációnak a meghallgatása és bevonása az élelmiszer-ellátást érintő változások megtervezésébe és végrehajtásába is. Nem beszélve arról, hogy őket és a gyerekeiket már valóban napi szinten fogja érinteni az, ha mi most nem tesszük meg a szükséges lépéseket a jövőre koncentrálva.

Itthoni, a fiatalokat célzó kutatásról még nem hallottam fenntartható étrend témában, de Európában tavaly nyáron fontos felmérés készült a világ legnagyobb és legdinamikusabb élelmiszer-innovációs közössége, az EIT Food (European Institute of Innovation and Technology) megbízásából. A vizsgálat célja az volt, hogy feltérképezzék a Z generáció (1995/96 után születettek) elvárásait a fenntarthatóbb élelmiszer-rendszerek kialakításával kapcsolatban.

A felmérést öt európai országban (Nagy-Britanniában, Franciaországban, Spanyolországban, Németországban és Lengyelországban) élő, 2055 18 és 24 év közötti fiatal felnőtt megkérdezésével készítették 2021 nyarán.

Csaknem kétharmaduk (66%) érzi úgy, hogy a jelenlegi élelmiszer-rendszerünk tönkre teszi a bolygót és a helyzet csak egyre rosszabbá válik, 61 százalék pedig azt gondolja, hogy az élelmiszer-előállítás az elmúlt években egyre fenntarthatatlanabbá vált. 64 százalék számára az elmúlt 12 hónapban nőtt az élelmiszer-ellátás fenntarthatóságának jelentősége és 65 százalékuk úgy gondolja, hogy a Z generáció jobban törődik ezzel a kérdéssel, mint az idősebb korosztályok.

A termelési módokkal kapcsolatban a fiatalok 74 százaléka szerint a zöldség és gyümölcs termelés, valamint a helyi élelmiszer-termelés a leginkább fenntartható opció, ezt követi szorosan az ökogazdálkodás és a növényi-alapú élelmiszerek előállítása. A megkérdezettek fele gondolja úgy, hogy az élelmiszerek importja viszont nem fenntartható gyakorlat.

Az EIT Food – úgy tűnik – komolyan veszi a fiatalok bevonását az európai élelmiszer-rendszerek radikális átalakításáért folytatott küzdelembe: a kutatás mellett 10 fiatal élelmiszeres innovátor bevonásával létrehozták a FutureFoodMakers nevű akciócsoportot. Az EIT Food 2021 novemberében megtartott konferenciáján pedig bemutatták azt az „étlapot” (Menu For Change), amelyben az akciócsoport a következő ajánlásokat fogalmazza meg az európai élelmiszerágazat érdekeltjei számára:

• 2030-ra legyen az EU mezőgazdasági termelésre fordított területeinek 25 százaléka a regeneratív gazdálkodás elvei szerint művelve és jöjjön létre egy olyan, szakmai képzéseket nyújtó szervezet, amely segíti a gazdákat a regeneratív gazdálkodásra való átállásban;
• Készüljön egységes európai uniós táplálkozási és jelölési útmutató, amely könnyen érthető és hozzáférhető, tükrözi az emberek szükségleteit és tartalmazza az élelmiszerek előllításának környezeti hatásait;
• A változás érdekében hozott jogszabályok által esetlegesen generált áramelkedések ellentételezése érdekében dolgozzanak ki a kiszolgáltatott helyzetben lévő rétegek helyzetét kompenzáló politkát és például tápanyagban gazdag élelmiszerek vásárlására feljogosító kupon-rendszert;
• Kerüljön kiolgozásra egy uniós „valós költség” számítási politika, amely felhatalmazást ad a nagy és óriás vállalatok által előállított élelmiszerek tényleges költségeinek kiszámítására (beleértve a környezeti és társdalmi hatásokat is) élet-ciklus elemzés és hatásvizsgálat segítségével;
• A szupermarketekben keletkező élelmiszer-hulladék csökkentésének monitorozására dolgozzanak ki uniós rendszert és gyorsítsák fel a fosszilis üzemanyagok felhasználásával készült anyagok biobázisú, újrahasznosítható és biológiai úton lebomló anyagokkal történő kiváltását célzó fejlesztéseket;
• Az iskolai tananyagba kerüljön be az étrend tápanyagbevitelre, egészségre és a környezet állapotára gyakorolt hatásainak oktatása, valamint a szülők és a pedagógusok számára készüljön az egészséges és fenntartható étrend megvalósátásáról szóló segédanyag.

Egy szó, mint száz, ha az ember magyar szemmel megnézi ezt az „ifjúsági kiáltványt” (mindenképpen érdemes megnyitni a linket és az egészet elolvasni), akkor tulajdonképpen irigykedik, és arra gondol, hogy milyen jó lenne, ha itthon akár csak ezt az egy dokumentumot szakmai berkekben áttekintenénk és a lényegét tekintve kindulási alapként használnánk egy hazai fenntarthatósági program megalkotásához.  Hátha!