13 + 1 tanács a fenntartható élelmiszer-választáshoz, a fontolva haladók számára

13 + 1 tanács a fenntartható élelmiszer-választáshoz, a fontolva haladók számára

A közelmúltban végzett nemzetközi kutatások egytől-egyig arra az erdeményre jutnak, hogy a fejlett világban nő azoknak a fogyasztóknak a száma, akik tudatosan próbálnak fenntartható étrendet kialakítani. Ez utóbbi hallatán ma sokaknak elsőre a vegán és a csomagolásmentes életmód ugrik be megoldásként, pedig ezek a komoly vállalások a hétköznapokban nehezen megvalósíthatóak az emberek túlnyomó többsége számára. Azzal pedig talán nem vagyok egyedül, hogy bármiféle militáns hozzáállás, különösen a mai magyar valóságban, automatikusan elriaszt.

Ebben az összefüggésben is keveset beszélünk róla, de megvan annak a veszélye, hogy a csak egy szűk, extrán tudatos többség által megvalósítható gyakorlat idealizálása elvonja a figyelmet arról, hogy a kevésbé szélsőséges, mégis tömegek számára elfogadható módszerek végső soron, társadalmi léptékben komoly eredményeket hozhatnak. Saját környezetemben is azt tapasztalom, hogy sokkal könnyebb a kisebb, fokozatos változásokat elfogadni, hiszen ne felejtsük el, hogy a táplálkozásunk sokkal-sokkal több racionális döntések halmazánál (erről majd később).

Most pedig vegyük sorra, hogy mi, mint átlagos magyar fogyasztók milyen egyszerű kiinduló lépéseket tehetünk a táplálkozásunk fenntarthatóbbbá tétele érdekében:

  1. A legfontosabb, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy minden egyes ember élelmiszer-választása és kis lépése is számít! Az étrendünk fenntarthatósága nem attól függ, amit csak időnként eszünk, hanem amit rendszeresen fogyasztunk.
  2. Étrendünkben növeljük meg a növényi alapú termékek, zölségek és gyümölcsök, teljesértékű gabonafélék és magvak, diófélék és hüvelyesek arányát. Ez mind az egészségünk, mind a környezet számára nagyon hasznos lépés. Az előző bejegyzésben összefoglaltam a tudomány álláspontját ebben a kérdésben, ennek alapján egyértelmű, hogy bár nem mindenki tud vagy szeretne vegán vagy vegetáriánus lenni, de mindenevőként is segíthetünk azzal, ha hús- vagy tejmentes napokat vezetünk be, vagy csökkentjük az elfogyasztott adagokat, vagy az állati eredetű élelmiszereket tartalmazó étkezéseink számát.
  3. Ha aggódunk a fehérje fogyasztásunk miatt, nézzünk utána a hazai bevitellel kapcsolatos tényeknek, mert jó ha tudjuk, hogy a magyar lakosság napi fehérjebevitele jóval meghaladja a táplálkozástudományi szempontból javasolt értékeket. Például itt.  
  4. Amikor csak tudunk, vásároljunk helyi, hazai termékeket, ökoélelmiszereket, fokozottan állatbarát tartásból származó termékeket. Keressük az erre utaló, tanúsító védjegyeket a termékek csomagolásán. A tanúsítás megléte fontos!
  5. Törekedjünk a hazai szezonalitás tiszteletére, amikor pedig ez nem lehetséges, válasszunk inkább feldolgozott formát (télen a friss eper helyett vásároljuk a belőle készült lekvárt, vagy a gyorsfagyasztott változatot).
  6. Táplálkozzunk és vásároljunk változatosabban, főzzünk gyakrabban. (Az átlagember étrendjének 75 százalékát 12 féle növényből és 5 féle állatból előállított élelmiszerek teszik ki.)
  7. Az élelmiszercímkék segítenek a tudatos fogyasztásban, ezért tanulmányozzuk ezeket és hasonlítsuk össze a termékeket a boltban. Ilyenkor koncentráljunk a számunkra fontos tápanyagtartalommal vagy fenntarthatósággal kapcsolatos adatokra, és gondolkodjunk étrendben, ne csak egyes élelmiszerekben. Mindenképpen legyünk tisztában az általunk gyakran vásárolt termékek összetevőivel, tápértékével és származási helyével.
  8. Különösen figyeljünk oda a termékek fogyaszthatósági /minőségmegőrzési idejének lejáratára. Jót teszünk, hogy ha a közeli lejáratú termékeket vesszük meg a boltban (és természetesen el is fogyasztjuk őket időben).
  9. Ne pazaroljunk: annyi élelmiszert vásároljunk, amennyit biztosan el is tudunk fogyasztani, a maradékot dolgozzuk fel, tegyük alkalmassá későbbi fogyasztásra és komposztáljunk.
  10. Fogadjuk el, hogy a bármilyen szempontból fenntarthatóbb módon előállított termékek ára gyakran magasabb lehet, vásároljunk inkább kevesebb, de környezetbarát módon előállított élelmiszert.
  11. Amikor csak lehetséges, használjuk a saját csomagolási eszközeinket a nem előrecsomagolt élelmiszerekhez, ugyanakkor ne tévesszük szem elől, hogy a csomagolások sokszor az élelmiszerpazarlást is segítenek megelőzni (például mert tovább friss marad a termék a higiénikus közegben). A csomagolási hulladékokat gyűjtsük és dobjuk ki szelektíven, a lakóhelyünkön dolgozó szolgáltató útmutatása szerint, és zsíros, szennyezett, vagy biológiailag lebomló csomagolást ne tegyünk a műanyag hulladék közé. Ez fontos!
  12. Az előrecsomagolt („bolti”) élelmiszerekre próbáljunk olyan szemmel is nézni, hogy éppúgy, mint a konyhánkban, az élelmiszeripari feldolgozás is segít az alapanyagok eltarthatóságának növelésében, így a hulladékok keletkezésének megakadályozásában, az élelmiszerek folyamatos rendelkezésre állásában és a nálunk kevésbé szerencsés helyzetben élők élelemhez jutásában, szerte a világon.
  13. Ha van hozzá kedvünk és lehetőségünk, termesszünk zöldségeket,gyümölcsöket, és ha szeretünk korán kelni, tartsunk csirkéket😊.

+ 1 Adjunk időt magunknak, és fogadjuk el, hogy a számunkra szélsőséges szokások megtartása általában hosszú távon nem sikerül. Ezért  inkább haladjunk kis lépésekben, ne ítélkezzünk mások felett és legyünk nyitottak a tőlünk eltérő véleményekre és a tudomány eredményeire😊.